Ezeket a viselkedési formákat csakis kizárólag fogságban élő állatoknál tanulmányoztuk. Szabadon élő állatokat nem figyeltünk meg. Egy madárnak rengeteg sok baja lehet, és minden problémáját másmilyen hang vagy testtartással próbál jelezni. Akárcsak a gyerekek.
A “nyekergő” hang: ezt a madár szinte csak lefekvéskor használja. De nem kell megijedni, hiszen ez jó jel. Kedvenceink ilyenkor azt tudatják, hogy lefekvéshez készülődnek, boldogok és elégedettek. A különféle csipogó hangok jelentése: vegyük most azt a példát, amikor ki szeretnének jönni a ketrecükből egy kis repülésre. Először is megpróbálják felhívni magukra a figyelmet. Ezt rendszerint hangos, fájdalmas csipogással jelzik, valamint ugrálnak a ketrecben, vagy odaállnak az ajtóhoz, és erősen néznek kifelé. Azonban még azt is megtehetik, hogy nekiugranak a rácsnak. Ha éhesek, azt szintén csipogással jelzik, de van különbség az előző és a most említett csipogás között. Ilyen esetben ugyan fájdalmasan csipognak, de ilyenkor szinte csak ez az egyetlen jel. Még esetleg az lehet, hogy ugrálnak körbe-körbe a kalitkában, és sokszor ugranak az etetőtáljukra néhány pillanatig. (egy rizspinty párnak átlagosan minden vagy minden második nap kell eleséget cserélni.)
Ha jól megfigyeljük a hím madarat, akkor észrevesszük, hogy miután befejezte az éneklést, megrázza a farktollait. Ez azért van, mert elégedett magával, hogy büszkén és szépen végrehajtotta a nótáját. Bár a madarak zöme, így a rizspinty sem érti, hogy mit mondunk neki, ezért hangsúlyosan és hangerőváltással kell hozzájuk szólnunk. Mivel nincs fülkagylójuk, ezért az emberek régen úgy hitték, hogy e lények nem hallanak. Ez nagy tévedés! Ugyanis még jobban hallanak, mint mi, emberek. A rizspintyek esetében a hallójárat a fehér pofafolt közepén található. A szagmirigyük viszont a szem, és az orrlyuk között helyezkedik el. Ezért ha néha az látjuk, hogy állatkáink ezt a részt dörzsölik az ághoz, akkor nem kell megijednünk, hiszen ekkor csak a területüket jelölik ki.
Gyakran megfigyelhetjük, amint kedvenceink reggel és napközben ismétlik a következő mozdulatokat: előrehajolnak, és majdnem összeér a csőrük. Gyorsan kb. 5-6 kotyogást hallatnak. Jelentése a reggel esetében: köszöntésként funkcionál, napközben: bocsánatot vagy kiengesztelést jelent.
A pintyeknél szintén megfigyelhető a következő viselkedési forma: az egyik fél kivesz egy magszemet az etetőből, majd ráugrik a hintára és a szer mozgása közben elkezdi forgatni táplálékát a csőrében. Ez lehet az unaloműzés egyik formája, de ugyanakkor ez a tevékenység megfelelhet a minél nagyobb hangzavarkeltésnek, vagyis eszköz valamilyen cél eléréséhez.
Madaraink nyugalmát nemcsak a nyugodt testtartás, de az egyik láb behúzása is jelenti. Hasonlóan néz ki a tollak alatt:

Ugyanúgy, mint sok más állat a rizspinty is megpróbálja megvédeni magát, ha veszélyben van. De legtöbbször csak akkor “támad”, amikor felébresztjük őket, és még nem elég frissek az elmeneküléshez. Ebben az esetben a pinty virnyító hangot ad ki, és a fejét minél hátrébb szegezi a számára félelmetesnek tűnő dologtól. Majd egy hirtelen mozdulttal belecsíp.
A házunkban élő madarak különféle szokást alakíthatnak ki, ez részben attól függ, hogy milyenek a környezeti viszonyok. Ha (pl.) már sötét van odakint, és megyünk ki a szobából, akkor általában lekapcsoljuk a villanyt. Nos, a rizspintyek megtanulják, hogy jobb világosban felugrani az alvóhelyhez, mint sötétben, és ha látják, hogy készülünk elhagyni a szobát, hangos, figyelmeztető csipogással jeleznek a másiknak, és az is próbál minél gyorsabban felugrani. De van olyan eset, amikor nem hallgatnak egymásra, és valamelyik nem